IMÁDSÁG AZ ÉDESANYÁKÉRT
Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a hősöket, a némán szenvedőket,
kiket nem csodál tán e büszke élet,
pedig ők szövik fénnyel át az éjet:
picike lángok.
Ők puha kézzel elsimítanak
minden göröngyöt a lábunk alatt,
s anyaszívükkel melengetik lágyan
a világot.
Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a hajnalcsókra első ébredőket,
kiknek sohasem sok az áldozat,
és nem kevés, amit az élet ad.
Tűrnek csendesen,
s ha néha-néha lelkük megremeg,
ó azt nem tudják meg az emberek,
s ők hordják szótlan, mosolygón a tőrt
egy életen.
Istenem, áldd meg százezerszer őket:
a bús szívvel is mindig éneklőket,
kiknek nyomában új kikelet ébred,
pedig nekik csak könnyet ad az élet.
Hősök, szent Csodák,
nem tündökölnek a világ előtt,
s nem tudja senki, mily nagy szentek ők,
de homlokukon én látom, látom
a glóriát. Amen.
IMA AZ ÉDESANYÁKÉRT
Istenem, a Te gondviselésed akaratából
ajándékozta nekem édesanyám az életet.
Nélküle nem volnék. Mindig hálás akarok lenni ezért neki,
és sohasem felejtem el azt a szenvedést, melyet értem viselt.
Éjt nappallá téve gondoskodik rólam, ápolja testemet, őrzi lelkemet.
Ő beszélt nekem először Rólad, a jóságos
Mennyei Atyáról, és ő tanított először imádkozni.
Áldd meg őt, és jutalmazd meg gazdagon mindazért, amit értem tett.
Én erre képtelen vagyok. Örömet akarok szerezni neki egész életemben,
és mindig tisztelettel állok meg az édesanyai méltóság előtt. Amen
IMA AZ ÉDESANYÁKÉRT
Áldassék az anyaméh,
mi csendben oly sokat szenvedett,
s a vér, mi vízzé sose válik!
Áldassék minden tejjel telt sóhajuk,
hajuk szála, és örök illatok,
testetlen-talizmán-tekintetük!
Áldassék nevük e Földön,
mint kit még meg nem áldottak
lágy selymek óvó rejtekén!
Áldassék a csók ajkukról,
éjjben láthatatlan vigasztaló,
könnyekben értünk égre táruló!
Áldassék tőlük a béke, a mosoly,
mi túlélni bármit megsegít,
zokszó nélkül mindig hazavár!
Áldassék a szó, mi tőlük szól,
mi éltető élő menedékünk,
most és mindörökké! Amen.
Lengyel Károly
IMÁDSÁG
Édesanyák, ti áldva áldottak, édesanyák, ti életadók!
Ha nem lennétek, lánca szakadna az emberi létnek,
Hírmondónak se maradna ember a Földön.
A ti méhetek gyümölcse az emberiség, édesanyák, ti áldva áldottak,
közöttünk élők és régen holtak, sírban nyugvók.
Tiétek e nap és véle a többi, hogy a hála jegyében gondolunk reátok,
és összeforrhassunk tiveletek,
Mert együtt - szülő és gyermek-
Vagyunk az Élet, a folytonosság, a múlt, jelen s
Jövendő ma is, s mindenkor, minden korban s mindörökké.
Áldjon meg benneteket a Föld és a Menny! Amen.
KIÉ A SZÍV?
Szegény emberszív. Hány felé szakítnak,
rángatnak, tépnek szerető kezek!
Ez anya-kéz, mely megfog s így rebeg:
Enyém! Ki másé lenne ez a szív?
Hiszen én adtam néki életet,
én gyötrődtem, én imádkoztam érte,
tőlem tanulta, mi a szeretet,
én voltam örök áldás a fején!
E szív az élet szent jogán az enyém!
Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!
Nem tudta volna meg, hogy mi az élet,
míly gyönyörű a május nevetése,
míly szent a láz, ha vérünk nyara éget,
ha nem vagyok! Én, én adtam neki
a legszebbet, mikor az élet álom,
én leszek rámosolygó másvilág,
nagy élet-megbocsátás síri ágyon!
Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,
amilyen nem volt eddig még soha!
Erre a szívre másnak nincs joga!
De perbeszáll a feleség keze!
Enyém e szív, hisz esküvel fogadta!
Enyém minden, mit élete terem!
Mint sohasem alvó örökmécs sugárzott
szívemből rá az asszony-szerelem!
Én adtam neki az új életek
szent örömét, a tűzhely tiszta lángját,
egy élet árán vettem meg magamnak!
Enyém e szív, amíg a földbe vájják!
Kapaszkodó kis ártatlan kezek,
gyermek-kezek is belekapnak félve:
Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegség
nekünk gyöngéknek fagyos élet-télbe?
Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,
s mi is szállunk magasságok felé,
ha nem szíved nyugodt szövétnek-fénye?
Miénk vagy szív, a kis gyermekeké!
Nyomor keze egy sarkot kér belőle,
felé remeg a sok, sok szenvedés,
a faj, az ország, a népek keze...
S egy szív olyan keservesen kevés!
Mind érte nyúlnak, mind, mind megragadják,
és húzzák, tépdesik ezer fele...
De ím, a végtelenből érte nyúlva
még egy kéz! Véres, tört. - Jézus keze.
Reá teszi. A tövis-korona
kigyullad jelképül szelíd fején
s szól csendesen a Szenvedés-Király:
Ez a szív - ne tépjétek száz felé! -
ez a szív az enyém! Amen.
LEVÉL EGY ÉDESANYÁHOZ
Te szeretsz, dolgozol és szenvedsz. Ez az életed.
Szereted a férjedet és a gyermekeidet.
Éjjel és nappal csak értük dolgozol.Gyakran elfáradsz.
Gyakran a könnyed is kicsordul.
Néha a férjed bántja meg a szíved, néha a gyermekeid.
Lehet, hogy a férjed rideg és szeretetlen,
a gyermekeid durvák és hálátlanok.
Ha felnőnek lehet, hogy minden gondoskodásod ellenére rosszá válnak.
Igen, anyának lenni azt jelenti: szeretni, dolgozni és szenvedi;
lélekben szegénynek lenni, mindenben Istentől függeni.
Békeszerzőnek, Isten gyermekének lenni.
Olykor megmentőnek lenni, mert könnyei és imái által
sok anya megmenti férje és gyermekei lelkét.
ANYÁK NAPI IMA
Mindenható Istenem!
Köszönöm, hogy olyan édesanyát adtál nekem,
aki megtanított engem legelőször is imádkozni.
Áldd meg őt, és áldj meg minden édesanyát,
akik az anyai méltóságban részesültek,
és vállalták mindazokat a fáradalmakat,
amelyeket értünk tűrni és szenvedni kellett.
Óvd meg őket, ahogyan ők óvtak bennünket minden
veszélytől, lemondva minden kényelemről.
Add, ó Istenünk, hogy minden édesanya
a Te Szíved szerint nevelje gyermekeit!
És áldd meg kérünk, a nagymamákat is,
akik nekünk szüleinket felnevelték.
Végül, boldogságos Szűzanyánk, Hozzád fordulunk,
Fogadj minden édesanyát anyai palástod alá, segítsd őket,
hogy olyan szeretettel gondozzák gyermekeiket,
amint Te gondoztad egyszülött Szent Fiadat.
Növeld az édesanyákban is bennünk is a hitet, a reményt
és a szeretetet, segíts hogy soha el ne veszítsük ezt.
Taníts meg arra, hogy Istenben bízva boldogok legyünk
minden veszélyben, s hogy egykor a fényes égi hazában
Veled együtt dicsőíthessük a teljes Szentháromságot. Amen.
Révész Ágnes
Forrás ~ Internet
IMÁDSÁG
Édesanyák, ti áldva áldottak, édesanyák, ti életadók!
Ha nem lennétek, lánca szakadna az emberi létnek,
Hírmondónak se maradna ember a Földön.
A ti méhetek gyümölcse az emberiség, édesanyák, ti áldva áldottak,
közöttünk élők és régen holtak, sírban nyugvók.
Tiétek e nap és véle a többi, hogy a hála jegyében gondolunk reátok,
és összeforrhassunk tiveletek,
Mert együtt - szülő és gyermek-
Vagyunk az Élet, a folytonosság, a múlt, jelen s
Jövendő ma is, s mindenkor, minden korban s mindörökké.
Áldjon meg benneteket a Föld és a Menny! Amen.
KIÉ A SZÍV?
Szegény emberszív. Hány felé szakítnak,
rángatnak, tépnek szerető kezek!
Ez anya-kéz, mely megfog s így rebeg:
Enyém! Ki másé lenne ez a szív?
Hiszen én adtam néki életet,
én gyötrődtem, én imádkoztam érte,
tőlem tanulta, mi a szeretet,
én voltam örök áldás a fején!
E szív az élet szent jogán az enyém!
Nem! Nem! Csap rá az első szerelem!
Nem tudta volna meg, hogy mi az élet,
míly gyönyörű a május nevetése,
míly szent a láz, ha vérünk nyara éget,
ha nem vagyok! Én, én adtam neki
a legszebbet, mikor az élet álom,
én leszek rámosolygó másvilág,
nagy élet-megbocsátás síri ágyon!
Nekem suttogta lázasan, hogy boldog,
amilyen nem volt eddig még soha!
Erre a szívre másnak nincs joga!
De perbeszáll a feleség keze!
Enyém e szív, hisz esküvel fogadta!
Enyém minden, mit élete terem!
Mint sohasem alvó örökmécs sugárzott
szívemből rá az asszony-szerelem!
Én adtam neki az új életek
szent örömét, a tűzhely tiszta lángját,
egy élet árán vettem meg magamnak!
Enyém e szív, amíg a földbe vájják!
Kapaszkodó kis ártatlan kezek,
gyermek-kezek is belekapnak félve:
Miénk vagy! hisz ki lenne nagy melegség
nekünk gyöngéknek fagyos élet-télbe?
Ki fog emelni, míg megnő a szárnyunk,
s mi is szállunk magasságok felé,
ha nem szíved nyugodt szövétnek-fénye?
Miénk vagy szív, a kis gyermekeké!
Nyomor keze egy sarkot kér belőle,
felé remeg a sok, sok szenvedés,
a faj, az ország, a népek keze...
S egy szív olyan keservesen kevés!
Mind érte nyúlnak, mind, mind megragadják,
és húzzák, tépdesik ezer fele...
De ím, a végtelenből érte nyúlva
még egy kéz! Véres, tört. - Jézus keze.
Reá teszi. A tövis-korona
kigyullad jelképül szelíd fején
s szól csendesen a Szenvedés-Király:
Ez a szív - ne tépjétek száz felé! -
ez a szív az enyém! Amen.
LEVÉL EGY ÉDESANYÁHOZ
Te szeretsz, dolgozol és szenvedsz. Ez az életed.
Szereted a férjedet és a gyermekeidet.
Éjjel és nappal csak értük dolgozol.Gyakran elfáradsz.
Gyakran a könnyed is kicsordul.
Néha a férjed bántja meg a szíved, néha a gyermekeid.
Lehet, hogy a férjed rideg és szeretetlen,
a gyermekeid durvák és hálátlanok.
Ha felnőnek lehet, hogy minden gondoskodásod ellenére rosszá válnak.
Igen, anyának lenni azt jelenti: szeretni, dolgozni és szenvedi;
lélekben szegénynek lenni, mindenben Istentől függeni.
Békeszerzőnek, Isten gyermekének lenni.
Olykor megmentőnek lenni, mert könnyei és imái által
sok anya megmenti férje és gyermekei lelkét.
ANYÁK NAPI IMA
Mindenható Istenem!
Köszönöm, hogy olyan édesanyát adtál nekem,
aki megtanított engem legelőször is imádkozni.
Áldd meg őt, és áldj meg minden édesanyát,
akik az anyai méltóságban részesültek,
és vállalták mindazokat a fáradalmakat,
amelyeket értünk tűrni és szenvedni kellett.
Óvd meg őket, ahogyan ők óvtak bennünket minden
veszélytől, lemondva minden kényelemről.
Add, ó Istenünk, hogy minden édesanya
a Te Szíved szerint nevelje gyermekeit!
És áldd meg kérünk, a nagymamákat is,
akik nekünk szüleinket felnevelték.
Végül, boldogságos Szűzanyánk, Hozzád fordulunk,
Fogadj minden édesanyát anyai palástod alá, segítsd őket,
hogy olyan szeretettel gondozzák gyermekeiket,
amint Te gondoztad egyszülött Szent Fiadat.
Növeld az édesanyákban is bennünk is a hitet, a reményt
és a szeretetet, segíts hogy soha el ne veszítsük ezt.
Taníts meg arra, hogy Istenben bízva boldogok legyünk
minden veszélyben, s hogy egykor a fényes égi hazában
Veled együtt dicsőíthessük a teljes Szentháromságot. Amen.
Révész Ágnes
Forrás ~ Internet
