"Uram, állíts szájam elé őrséget
És ajkam kapujához rendelj védelmet"(Zsolt 140,3)
A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.
A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátsz anélkül,
hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.
A hallgatás türelem,
amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,
amikor nem keresel emberi vigaszt,
amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod,
hogy "a mag" kicsírázzék,
a hallgatás türelem.
A hallgatás alázat,
amikor nincs versengés,
amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,
amikor hagyod, hogy a testvéreid kibontakozzanak,
növekedjenek és érlelődjenek,
amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,
amikor cselekedeteidet félreértik,
amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,
a hallgatás alázat.
A hallgatás hit,
amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,
amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,
amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged,
mert elegendő neked, hogy az Úr megért,
a hallgatás hit.
A hallgatás imádat,
amikor átkarolod a keresztet, anélkül,
hogy megkérdeznéd: "Miért?"
a hallgatás imádat.
"Jézus hallgatott." (Mt 26, 63)
