ÚRNAPJA ~ EUCHARISZTIA ÜNNEPE

'Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.' Vita támadt erre a zsidók közt: 'Hogyan  adhatja ez testét eledelül nekünk?'- mondták.
Jézus megerősítette: 'Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van és én föltámasztom az utolsó napon. A én testem valóban étel s az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Amint engem  küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, énáltalam él. Itt a mennyből alászállott kenyér, ez nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.' (Jn.6,51-58)

A Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön az egyház azt a hittitkot ünnepli, hogy a kenyér és bor külső színe alatt Jézus Krisztusnak, az istenembernek teste, vére, istensége és embersége valójában igazán és lényegileg jelen van. Jézus maga adta tudtul egy látomásban Liége  Szent Júliának - Jeanne de Mont Cornillon -  azt a kívánságát, hogy szeretetének ezen titkát egyházi ünneppel dicsőítsék, amely hiányzik az ünnepek közül. IV. Orbán pápa, aki pap korában Johanna lelkiatyja volt, 1264-ben elrendelte ünnepelni az Oltáriszentséget, és megbízta Aquinói Szent Tamást a miseszövegek és a himnuszok megírásával. Az Oltáriszentség szerzése nagycsütörtökön volt - ezért a csütörtöki nap az Oltáriszentségé. Minthogy akkor Krisztus húsvéti misztériumából a szenvedés emelkedik ki, nem tudnánk méltó módon a fönti hittételre gondolni. Ezért került a húsvéti idő utánra az Eucharisztia e középkori eredetű nagy ünnepe, amelyhez processzió, szentségi körmenet is járul. Ez elsősorban imádó értelmű, ezért bensőséges buzgalomnak kell átjárnia. Másodsorban kérő: Krisztus a jelenlétével szentelje meg életünket. Harmadsorban hitvalló, mert a templom falain kívül is megmutatjuk a világnak a Jézusból áradó vonzerőt. Régen a település, ma a templom négy szélén oltárt - sátrat, innen: sátoros ünnep) állítunk, ahol virágok közé helyezzük a monstranciában - úrmutató- lévő szentségi Jézust, aki előtt az imádást kifejező tömjénfüsttel hódolunk. Evangéliumi részeket hallunk az Oltáriszentségről, majd könyörgés, ének, incenzálás - tömjénezés - és áldás következik. Az úton virágszirmokat hintenek az elsőáldozó gyermekek, majd visszatérve a templomba Te Deumot - hálaadó himnusz - és Tantum ergo-t - szentségi ének - éneklünk.

Forrás ~ Internet