EVANGÉLIUM
Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a
következő példabeszédet mondta: 'Kiment a magvető magot vetni. Amint
vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég
madarai felszedegették. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán
elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik a tövisek közé esett. A
tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. De más szemek a jó földbe
estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak.' Amikor ezt elmondta,
felkiáltott: 'Akinek van füle a hallásra, hallja meg!' Tanítványai
később megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő ezt mondta
nekik: 'Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait,
másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne
értsenek [Iz 6,9]. Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. Az útfélre
hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és
kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A
kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az
igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban
elpártolnak. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az
élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az
igét, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat
jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és
gyümölcsöt hoznak állhatatosan.' Lk 8,4-15
