ADVENTI CSENDBEN

Advent! Csend van.
Nincs hang, csak lélek-beszéd.
Adventi csendben
Lehullok Uram eléd.

Adventi csendben
Csak hitem kis mécse ég,
Adventi csend van
Körülöttem mély a sötét.

Adventi csend van
Készül-e mondd a szíved?
Adventi csendben
Gyümölcsöt hoz-e a hited?

Adventi csendben
Szunnyadsz tán?
Lámpád sem ég?
Adventi csend van
Ébredj! Jön a remény!

  ADVENTI ÖRVENDEZÉS

Utaidat vágyva kerestem,
S utaid megtaláltak engem.
Csodáidat látni akartam,
S ámulok rajtuk szakadatlan.
Titkaidat bogoztam egyre,
S most, mint gyermek az egyszeregyre,
úgy nézek rájuk, dicsekedvén,
ujjong szívem kegyelmed kedvén;
mert szereteted egyszerűség,
irgalmasságod csupa hűség,
s egy értelme van a keresztnek:
hogy megkerestek és szeretnek!
Hát hirdetem, hogy útja száz van
minden szívhez a nagyvilágban,
keresni kell és rátalálni ma,
akinek Ő a vágya álma;
kinek batyuja az a 'nincsen',
megtalálja a gazdag Isten.

 ADVENT UTOLSÓ GYERTYÁJA

Gyújtsd meg ma az utolsó gyertyát,
az advent áldása, szeretete száll rád.
A koszorú gyertyáinak fénye
emlékeztessen a szeretetre,szépre.

Letelt immár a várakozás ideje,
csillogó szemeid fordítsd a kisdedre
Aki azért jött közénk e rideg világba,
hogy mi rosszat tettünk,mind megbocsássa.

Nézz bele a fényes lobogó lángba,
mit benne látsz azt szívem kívánja.
A betlehemi gyermek minden áldása,
szálljon ma rád és az egész családra!

 ADVENTI HÍRNÖK ~ FRISS FENYŐÁG

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István

 ADVENTI ÚT

Te emberi útunkat végigjártad,
Éles kövei lábad is sebezték,
Ismerős neked a gond, félelem, bánat,
És jól tudod, hogy most is hányszor kell még
Rögös útakon roskadozva mennünk,
Fáradtságot, fájdalmat viselve...

S most ismét karácsony lesz és a lelkünk
Tiszta fényekre, boldog énekekre
Sóvárog. Hozzád kiált szívünk vágya:
Ajándékozd minekünk békességed!

Vond adventi útunkat ragyogásba!
Hiszünk, így cselekszel, ha kérünk Téged.
S ha a szent éjszakában Betlehem
Kis jászla elé borulunk, kezed

Tedd rá hajszolt szívünkre csendesen,
Hogy minden vihar elcsituljon bennünk,
És boldogan ujjongva énekeljünk:
Karácsony! Földre szállt a szeretet!

Túrmezei Erzsébet