ISTENNEK FIA, AZ ÉLET FEJEDELME
Örvendezve kérjük Krisztus Urunkat, az Élet Kenyerét, aki igéje és teste asztalának vendégeit feltámasztja majd az utolsó napon:
Urunk, tölts el minket békével és örömmel!
Istennek Fia, aki a halálból feltámadtál, és az élet fejedelme vagy,
áldj meg és szentelj meg minket és minden embertestvéredet!
Urunk, tölts el minket békével és örömmel!
Te, aki a benned hívőket békével és örömmel ajándékozod meg,
add, hogy a világosság fiaiként éljünk, és győzelmednek örvendezzünk!
Urunk, tölts el minket békével és örömmel!
Gyarapítsd a földi élet útján zarándokló Egyházad hitét,
hogy feltámadásodról tanúságot tegyen a világban!
Urunk, tölts el minket békével és örömmel!
Te, aki sok szenvedés után beléptél Atyád dicsőségébe,
fordítsd örömre a szomorkodók bánatát!
Urunk, tölts el minket békével és örömmel! Amen.
Krisztus feltámadt, legyőzte a halált, és megújította az életet. Kérjük állhatatosan:
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket!
Te vagy az a kő, amelyet elvetettek az építők, de mégis szegletkővé lettél, építs be minket, mint élő köveket, Egyházadba!
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket!
Te vagy a hűséges és igaz tanú, aki elsőként támadtál fel a halottak közül, engedd Egyházadnak, hogy szüntelenül tanúskodjék rólad!
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket!
Te isteni Jegyese vagy Egyházadnak, amely átszúrt oldaladból született, tégy minket ennek a titokzatos életkapcsolatnak tanúivá!
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket!
Te vagy a kezdet és a vég, te meghaltál, és élsz,
tartsd meg a megkeresztelteket mindhalálig hűségben, hogy elnyerjék a megérdemelt koronát!
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket!
Isten szent városának te vagy világító fénye,
töltsd el fényeddel meghalt testvéreinket, hogy uralkodhassanak mindörökre!
Örökkön élő Krisztus, hallgass meg minket! Amen.
Forrás ~ Internet
'Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen.'
Rómaiaknak írt levél 14. fejezet 7-9.
Óvás a botránkozástól.
1Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.
2Némelyik azt hiszi, hogy mindenfélét ehet, az aggályos azonban csak zöldségfélével táplálkozik.
3Aki
eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el
azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti.
4Ki
vagy te, hogy más szolgája fölött bíráskodol? Saját ura előtt áll, vagy
bukik. De állni fog, mert elég hatalmas az Isten, hogy fenntartsa.
5Van, aki különbséget tesz a napok között, a másik meg minden napot jónak tart. Kövesse mindegyik a meggyőződését.
6Aki
tekintettel van a napokra, az Úrért teszi, aki meg eszik, az Úrra való
tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik,
az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek.
7Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának.
8Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
9Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek ura legyen.
10Miért ítéled el tehát testvéredet vagy miért nézed le embertársadat? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.
11Ezt mondja az Írás: Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent.
12Tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
13Ezért többé ne ítélkezzünk egymás fölött, inkább legyetek azon, hogy a testvér miattatok ne ütközzék meg s ne botránkozzék.
14Tudom, s meg vagyok róla győződve Urunk Jézusban, hogy magától semmi sem tisztátalan, csak annak, aki tisztátalannak tartja.
15De
ha testvéred elszomorodik az ételed miatt, nem jársz el a szeretet
szellemében. Ne okozd ételeddel annak vesztét, akiért Krisztus meghalt.
16Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat.
17Hiszen az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.
18Aki így szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és rokonszenves az embereknek.
19Ezért arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál.
20Étel miatt ne rontsd le Isten művét. Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botrányt okozva eszik.
21Jobb, ha nem eszel húst, nem iszol bort, és egyebet sem teszel, ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog.
22Meggyőződésedet tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart.
23Akinek
azonban kétsége támad, és mégis eszik, ítéletet von magára, mert nem
járt el jóhiszeműen. Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn.
'Ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk. Sőt ezen felül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.'
Rómaiaknak írt levél 5. fejezet 10-11.
Békesség Istennel.
1Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által.
2Általa
jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a
reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.
3De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad,
4a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.
5A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
6Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért,
7noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.
8Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.
9Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától.
10Mert
ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek
voltunk, most, hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő
életében.
11Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
'Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem'
Rómaiaknak írt levél 5. fejezet 20b.
A bűn és a kegyelem szembeállítása.
12Amint
tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként
a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert
mindnyájan vétkeztek…
13Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek.
14Mindamellett
a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a
törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe.
15A
kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha
egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek,
Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.
16A
kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet
ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből
megigazulásra vezet.
17Mert
ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál,
mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok,
akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
18Amint
tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek
üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó
megigazulást.
19Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.
20Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem,
21hogy
amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló
megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.
'Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.'
Korintusiaknak írt II. levél 5. fejezet 14-15.
Az örök élet reménye.
1Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.
2Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba.
3Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak.
4Amíg
tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk,
hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó,
azt elnyelje az élet.
5Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.
6Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól.
7A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk.
8Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz.
9Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle.
10Mindnyájunknak
meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki
megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy
gonoszat tett-e.
Az apostol felelőssége.
11Mivel
az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket,
hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek
előtt is tisztán állunk.
12Ezzel
nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot,
hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan
dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek.
13Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk.
14Mert
Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre
jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt.
15És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.
16Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük.
17Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.
18De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.
19Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét.
20Tehát
Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk.
Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!
21Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.