Urunk színeváltozása
Péter erre így szólt Jézushoz:
'Uram, jó itt nekünk!
Ha akarod, csinálok ide
három sátrat: egyet neked,
egyet Mózesnek, egyet
pedig Illésnek.' Amíg beszélt,
hirtelen fényes felhő borult
rájuk, s a felhőből szózat
hallatszott: 'Ez az én szeretett
Fiam, akiben kedvem
telik, őt hallgassátok!'
/Mt 17,4-5/
Péter őszinte és érzelemmel teli szavai hitelesek, egy olyan
helyzetben, amikor ő is elámul, megdöbben. Ritka alkalomnak lehet
tanúja. Jézus Krisztus felfedi isteni dicsőségét, azt a dicsőséget, ami,
oly sok ember számára rejtve maradt és napjainkban is rejtve marad.
Emberi életem során, csak kevés kegyelmi pillanat, amikor fellebben, az
a titok, amit Péter is megláthatott, de ez a kevés elég ahhoz, hogy
belekapaszkodjak, mint az inda, Isten valóságába. Ő vonz magához. Ő lép
mindig előbb és én erre csak szerény választ adhatok. Amikor megszűnik
körülöttem minden és valami szelíd, békés hatalom jelenik meg és átölel,
nem szavakkal, nem kényszerrel, hanem, úgy ahogy még azt nem
tapasztalhattam. Ő ad választ a létre, nélküle nincs értelme az
életemnek.
Péter szavait megszakítja egy mennyei szózat, így szakad
félbe az én gondolataimnak is az áradata. Felismerem, ez saját erőmből
lehetetlen, egy távoli kéz érintése az, ami megragad. Az emberi akarásom
már megfáradt, lelkem roskad a sok erőkifejtéstől. Átakarom adni
életemet, ehhez hallgatnom kell Jézus Krisztust, mert Ő a szeretett Fiú,
akiben az Atyának kedve telik és kér, hogy Rá figyeljek. Életem
mércéjét hozzá igazítom. Ő adja békéjét, azt a békét, ami nem evilági és
senki nem veheti el tőlem.
Minden dicsőség nálad van Jézus,
kérlek vezesd életemet, hogy amint a 3 tanítványod megláthatta isteni
dicsőségedet, úgy én is majdan megláthassam azt, és örökké szemléljem,
mert hiszem, hogy jó lesz nekem ott lenni. Melletted már nem szükséges
sátrat építeni, mert a Te dicsőséged fog sátorként rám borulni.
'Áldalak Téged Jézus Krisztus, hogy a világba jöttél és kinyilvánítottad azt a dicsőséget, ami a világ kezdete óta a Tiéd.'
Forrás ~ Internet