KERESZTÚT ÉS ELMÉLKEDÉS ~ Jelenits István gondolataival

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust
Nemcsak a halált vállalta értünk, hanem az elítéltetést is.
A főpap az Istenkáromlónak mondja. A nép, amelyből származott, megtagadja, és a gyilkos Barabást választja helyette. A római helytartó mossa a kezét, de politikai meggondolásból mégis kimondja rá a halálos ítéletet. Ő ártatlanságának tudatában szótlanul áll bírái előtt. Nem sértődött, nem burkolózik gőgbe. A tömeg kiáltozásából, Kaifás és Pilátus szavaiból az Atya akaratát igyekszik kiolvasni.


Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma: mindörökké. 


Ő áll előttem mindenkiben, akit ártatlanul elítélnek az emberek.
És én próbálok-e függetlenedni az emberek véleményétől, ha mások megítéléséről esik szó? Viszont igyekszem-e sértődés nélkül, szelíden fogadni ha engem bírálnak? Keresem-e az ügyetlen, vagy bár igaztalan emberi szóban az Atya útmutatását?