KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTEN

Krisztus hét szava a kereszten

1. 'Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek' (Lk 23,34).

2. 'Még ma velem leszel a paradicsomban' (Lk 23,43).

3. 'Asszony, íme, a te Fiad'; 'Íme a te anyád!' (Jn 19,26-27)

4. 'Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?'  (Mt 27,46; Mk 16,34)

5. 'Szomjazom' (Jn 19,28).

6. 'Beteljesedett' (Jn 19,30.)

7. 'Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!' (Lk 23,46)

A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán

1.    Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek

Mélyből feltörő szeretetteli vágy, mely minden vétket megbocsát. Nem csak beszélt s tanított, hanem élt a Mindenható szeretetteli jelenlétében, mely képes minden bűnt, a legdurvábbat is megbocsátani. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Tudom Uram, hogy te a bűnt utálod, de a bűnöst annál inkább szereted: Uram taníts meg erre minket, hogyan tudunk mi is így ennyire mélyen, hitelesen ellenséget, bitorlót, átkozót, hazugot, Istent káromlót, ellenünk vétőt szeretettel megbocsátó karjaidba letenni.

2.    Még ma velem leszel a Paradicsomban

A két jogosan szenvedéssel büntetett közül az egyik a szitkozódások és káromló szavú katonák, valamint lator-társa ellenére felismeri az igazságtalanul szenvedő végtelen Igazságot. Bűnbocsátó emlékezést kérve a legnagyobb ajándékot kapja, melyet hívő kaphat. Eme utolsó szó jogán nyert örök élet ígérete megmutatja számunkra is, hogy a kilátástalan helyzetekből is van kivezető út, a reménytelenségben él a remény, a sötétben ott ragyog a Fény. Azaz ami a legnagyobb: A bűnökre van bűnbocsánat!!! Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy az embert elítélje, hanem, hogy megmentse. Általa élete van az embernek. Emlékezzél meg rólunk is Urunk, hogy a Te Országod miénk is lehessen.

3.    Asszony, nézd: ő a te fiad…

Szerető gondoskodás, mely a fiúban él anyja iránt. Ne legyen árva, ne legyen elhagyott, hiszen a közösségi életre teremtett ember isteni betöltetlen vágya embertársain keresztül válik valósággá. Mária, Jézus anyja a legszeretettebb tanítványban kap fiút, gyermeket, s kap meg bennünket is. – Lesz ő így nékünk Anyánk.

Anya, ki szíve alatt hordozta Őt, és szívébe véste isteni gyermeke minden szavát,

most szívében megszakadva – életet nyer e küldetésben: ezzel legyőzve a halált.

Nem vagyunk magunkra hagyva: a kereszthordozás – igaz, mindannyiunk saját személyes IGEN-feladata – mégis egymásnak kezet nyújtva biztosabban léphetünk erre az igaz útra.

Így leszünk mi apák, anyák, testvérek, nővérek százszorosan

Neki, s másoknak.

4.    Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

Az Istenem, Istenem imádságos megszólítás; az Atyával való személyes mély kapcsolatnak a kifejezője – annak ellenére, hogy ez önmagában keserves felkiáltásnak hangzik. Mégis a 22. zsoltár bevezető lüktetését folytatva, a mindig jelenlevő Istenbe vetett bizalom válik élővé, amikor felülkerekedik az ember véges szenvedésén, kiszolgáltatottságán, magányán és elhagyatottságán – amelyet Isten olykor megenged –, hogy az ember átélhesse teremtettségét, és benne felfedezhesse, hogy egyetlen menedéke: életének forrása és csúcsa a Mindenható Atyaisten.

5.    Szomjúhozom

Ki élő vizet ad inni annak, ki kér

most kiszáradt ajakkal,

ínyhez tapadt nyelvvel,

valóságos emberségben

ecettel itattatik.

Itt a szenvedés, melyet még ki kell bírnia,

Ez az a kehely, melyet ki kell innia.

Szomjúsága egyben vágyódása is a Mennyei Atya akaratának apró részletekig menő, teljes megvalósulása iránt.

És én olykor egyértelmű dolgokban sem vagyok képes Uram téged követni,

nemhogy a kicsikben kitartani.

Add, hogy Téged szomjazzalak

A Te jelenléted és Istenséged legyen az én emberségem kiszáradtságában.

6.    Beteljesedett

Ez az a pillanat, amelyben mindennek értelme lett: Születésnek, életnek, csodának, vigasznak, szenvedésnek, halálnak. Ami embernek felfoghatatlan, az maga az Isteni, a Szentség megtapasztalása. Szemek elől elrejtve titkosan bontakozik ki, hogy ennek így kell lennie. Így van értelme. Így van rendjén. Így jó. Mert minden beteljesedett. Az Atya végtelen akarata „végessé” lett itt ezen a földön. A világ megteremtetett, a kép megfestetett, a zenemű kész, és életed, … Lelket kap a Végtelenben való beteljesüléshez.

7.    Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet

Jézus teljesen magát odaajándékozva, hűségesen mindvégig megmaradva az Atyai Szeretetben, azzal most eggyé forr.

Az önmaga istenségét nem olyan dolognak tartó Isten önmagát megalázva megtestesülvén most teljes emberségét bevégeztetve önmagáról lemondva átadja magát az Örök Atyának, s ezzel meg-lélek-testesül.

Nincs más hely, csak a te kezed, Atyám, hol vértől ázott szívem-lelkem lehajthatom.

Benned van az a hely, ahol a lélek valóban él, az idő elmúlik, mert időtlenné válik létünk.

Én is kimondom… most…, Mennyei Atyám, kezedbe ajánlom lelkem.

Forrás ~ Internet