Szent Három nap
Az ünnepben ez a három szent nap hatásában
egyetlen napot jelent. E napokon Jézus 'fölemeltetésének, az Atyához
menetelének' titkát éljük át. -Jézus utolsó vacsorája tanítványaival,
kereszthalála és harmadnapon való föltámadása egyetlen fölfoghatatlan
valóság. - Isten szereti az embert, szereti még akkor is, ha erről az
ember nem is tud, ha nem is akarja. Isten megmenti az emberiséget
örökkévaló és emberré-lett Fiának föláldozásával!
Nagycsütörtökkel megkezdődött a szent három nap
Nagycsütörtöktől a keresztény világban kezdetét veszi a szent három nap, amely a Jézus szenvedésére és halálára való emlékezéssel felkészít a húsvét örömhírére.
A katolikus egyház ilyenkor hagyományosan olajszentelési misét tart. Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáne-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra.
A Nagyhét szent három napjának sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nem harangoznak a templomokban.
Jézus szenvedésének és feltámadásának napjai az utolsó vacsora miséjével kezdődnek. Ekkor történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása, a katolikus egyház tehát erről is megemlékezik. A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt a püspök papjaival együtt ünnepélyes misét mutat be, az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje, a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jeléül megmosta tanítványai lábát, akik megkapták testének és vérének szentségét és a papi átváltoztató hatalmat. Ezután Jézus, mintegy végrendeletül, elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.
Nagypénteken Jézus kereszthaláláról emlékezik meg a keresztény világ.
A katolikus egyházban a Megváltó halála feletti mély gyászt a liturgia piros színe és az egész napos szigorú böjtölés éppúgy kifejezi, mint az, hogy ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot.
A nagyhét szent három napja közül az utolsó a Nagyszombat, amikor a keresztények Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkednek.
A katolikus egyházban a húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után mutatják be. A liturgia részvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, lelkük föltámadását, és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is.
A legtöbb helyen ehhez kapcsolódóan, másutt húsvétvasárnap, a reggeli szentmise keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is bizonyságát adják hitüknek és örömüknek. A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a 'világ Világosságát' idézi fel a keresztények előtt. A harangok újra megszólalnak, véget ér a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Húsvét vasárnap a feltámadás napja, a sonka és tojás mellé tormát fogyasztanak a hagyománykövetők. E nap ünnepi étele a bárány is.
A húsvétban megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: az, hogy a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremtsen az örök életre. A kereszténység legnagyobb ünnepének vasárnapján hajnali szentmisét tartanak a katolikusok, az egyházat az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti öröm járja át.
Nagycsütörtökkel megkezdődött a szent három nap
Nagycsütörtöktől a keresztény világban kezdetét veszi a szent három nap, amely a Jézus szenvedésére és halálára való emlékezéssel felkészít a húsvét örömhírére.
A katolikus egyház ilyenkor hagyományosan olajszentelési misét tart. Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáne-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra.
A Nagyhét szent három napjának sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nem harangoznak a templomokban.
Jézus szenvedésének és feltámadásának napjai az utolsó vacsora miséjével kezdődnek. Ekkor történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása, a katolikus egyház tehát erről is megemlékezik. A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt a püspök papjaival együtt ünnepélyes misét mutat be, az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje, a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jeléül megmosta tanítványai lábát, akik megkapták testének és vérének szentségét és a papi átváltoztató hatalmat. Ezután Jézus, mintegy végrendeletül, elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért.
Nagypénteken Jézus kereszthaláláról emlékezik meg a keresztény világ.
A katolikus egyházban a Megváltó halála feletti mély gyászt a liturgia piros színe és az egész napos szigorú böjtölés éppúgy kifejezi, mint az, hogy ezen a napon az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot.
A nagyhét szent három napja közül az utolsó a Nagyszombat, amikor a keresztények Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkednek.
A katolikus egyházban a húsvéti vigília szertartását szombat este, többnyire sötétedés után mutatják be. A liturgia részvevői átélik Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, lelkük föltámadását, és egyúttal ünneplik a keresztfán szerzett megváltásukat is.
A legtöbb helyen ehhez kapcsolódóan, másutt húsvétvasárnap, a reggeli szentmise keretében tartják a feltámadási körmenetet, amelyen a hívők a külvilág felé is bizonyságát adják hitüknek és örömüknek. A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a 'világ Világosságát' idézi fel a keresztények előtt. A harangok újra megszólalnak, véget ér a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Húsvét vasárnap a feltámadás napja, a sonka és tojás mellé tormát fogyasztanak a hagyománykövetők. E nap ünnepi étele a bárány is.
A húsvétban megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: az, hogy a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremtsen az örök életre. A kereszténység legnagyobb ünnepének vasárnapján hajnali szentmisét tartanak a katolikusok, az egyházat az ötven nappal későbbi pünkösdig a Jézus feltámadása feletti öröm járja át.
Jézus végrendelete (Jn 13,1-15)
Jézus a halála előtti estét tanítványai körében tölti. Most újra elmondja nekik küldetésének titkát. Nemcsak szavakkal, hanem nagyjelentőségű jelekkel is. Jézus egy megrendítő cselekedettel még egyszer összefoglalja életének és isteni küldetésének igazi tartalmát. Ő azért lett mint Isten Fia emberré, hogy a szegényeknek reményt, a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek kiengesztelődést, az éhezőknek kenyeret, a haldoklóknak örök életet ajándékozzon. Ez a szolgálata egy utolsó, az egész emberiségnek szóló szolgálatba torkollik: kereszthalálában kiengeszteli Istent az emberiséggel. Mindezt most azzal teszi láthatóvá, hogy az étkezés alatt odamegy minden tanítványához és megmossa lábukat.
Jézus egy másik mély értelmű cselekedettel is még egyszer kinyilvánítja életének célját, küldetését: értünk emberekért van itt közöttünk, sajátját, saját magát osztja szét az embereknek: az idejét, szavait, szeretetét, barátságát, az örök üdvösséget. Most saját magát teszi étellé és itallá, hogy tápláléka legyen övéinek, és ezt titokzatos módon összekapcsolja halálával és feltámadásával. Saját testét adja nekik táplálékul, hogy egy test és egy lélek legyenek.
Mit tesz az ember egy végrendelettel? Nemcsak kinyitjuk és elolvassuk, hogy azután napirendre térjünk fölötte. A végrendeletet teljesíteni kell, a végső akarat szent, amit meg kell tenni. Ha nekünk egy ember végső akarata szent, és mindent megteszünk azért, hogy teljesítsük, mennyivel inkább kell nekünk, Krisztus tanítványainak az ő végső akaratát szentnek tekintenünk. Mindannyiszor, amikor az Úr asztalához járulunk, eszünk az egy Kenyérből, és iszunk az egy Kehelyből, ezzel Krisztus bennünk él, mi pedig őbenne.
Az Úr utolsó akaratát, amelyet a lábmosás jelképes cselekedetével hagyott ránk, a mindennapi életünkben kell teljesítenünk. Ezt azzal tesszük meg, ha viseljük egymás terhét, ha azokkal az adományokkal, amelyeket Istentől kaptunk, másokat szolgálunk, ha a legkisebb szolgálatokat sem tartjuk magunkhoz méltatlannak, hanem éppen ezekben látjuk a legjobb lehetőségeket Urunk követésére. 'Urunk segíts minket, hogy utolsó akaratodat teljesíteni tudjuk életünkkel!'
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!
Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első szentmise, az első
szentáldozás, az első papszentelés emléknapja: a testvéri szeretetnek, a közösségnek és az egység parancsának estéje. Jézus tetteiben a szeretet Lelkének kiáradását tapasztaljuk meg. Ma a templom az Utolsó Vacsora terme. A szentmisét bemutató pap Jézust képviseli, a hívek az apostolokat. Jézus ma mondja: 'Vegyétek és egyétek, ez az én testem.' Vegyük hát örvendező lélekkel.
Jézus a halála előtti estét tanítványai körében tölti. Most újra elmondja nekik küldetésének titkát. Nemcsak szavakkal, hanem nagyjelentőségű jelekkel is. Jézus egy megrendítő cselekedettel még egyszer összefoglalja életének és isteni küldetésének igazi tartalmát. Ő azért lett mint Isten Fia emberré, hogy a szegényeknek reményt, a betegeknek gyógyulást, a bűnösöknek kiengesztelődést, az éhezőknek kenyeret, a haldoklóknak örök életet ajándékozzon. Ez a szolgálata egy utolsó, az egész emberiségnek szóló szolgálatba torkollik: kereszthalálában kiengeszteli Istent az emberiséggel. Mindezt most azzal teszi láthatóvá, hogy az étkezés alatt odamegy minden tanítványához és megmossa lábukat.
Jézus egy másik mély értelmű cselekedettel is még egyszer kinyilvánítja életének célját, küldetését: értünk emberekért van itt közöttünk, sajátját, saját magát osztja szét az embereknek: az idejét, szavait, szeretetét, barátságát, az örök üdvösséget. Most saját magát teszi étellé és itallá, hogy tápláléka legyen övéinek, és ezt titokzatos módon összekapcsolja halálával és feltámadásával. Saját testét adja nekik táplálékul, hogy egy test és egy lélek legyenek.
Mit tesz az ember egy végrendelettel? Nemcsak kinyitjuk és elolvassuk, hogy azután napirendre térjünk fölötte. A végrendeletet teljesíteni kell, a végső akarat szent, amit meg kell tenni. Ha nekünk egy ember végső akarata szent, és mindent megteszünk azért, hogy teljesítsük, mennyivel inkább kell nekünk, Krisztus tanítványainak az ő végső akaratát szentnek tekintenünk. Mindannyiszor, amikor az Úr asztalához járulunk, eszünk az egy Kenyérből, és iszunk az egy Kehelyből, ezzel Krisztus bennünk él, mi pedig őbenne.
Az Úr utolsó akaratát, amelyet a lábmosás jelképes cselekedetével hagyott ránk, a mindennapi életünkben kell teljesítenünk. Ezt azzal tesszük meg, ha viseljük egymás terhét, ha azokkal az adományokkal, amelyeket Istentől kaptunk, másokat szolgálunk, ha a legkisebb szolgálatokat sem tartjuk magunkhoz méltatlannak, hanem éppen ezekben látjuk a legjobb lehetőségeket Urunk követésére. 'Urunk segíts minket, hogy utolsó akaratodat teljesíteni tudjuk életünkkel!'
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!
Nagycsütörtök az utolsó vacsora, az első szentmise, az első
szentáldozás, az első papszentelés emléknapja: a testvéri szeretetnek, a közösségnek és az egység parancsának estéje. Jézus tetteiben a szeretet Lelkének kiáradását tapasztaljuk meg. Ma a templom az Utolsó Vacsora terme. A szentmisét bemutató pap Jézust képviseli, a hívek az apostolokat. Jézus ma mondja: 'Vegyétek és egyétek, ez az én testem.' Vegyük hát örvendező lélekkel.
Elkísérjük Jézust a Getszemáni kertbe, ahol
vérrel verítékezése a viszonzatlanul maradt szeretet feletti bánatnak
szól. Nemsokára bevonul Jeruzsálembe. Megkötözve, bűnözőként, az éjszaka
sötétjében.
A sötétség, a bűn, a megváltásra várakozás órái jönnek. Jézus kér: imádkozzunk vele együtt. Virrasszunk. Holnap Nagypénteken csendes elmélkedő napot tartunk Jézus megváltó kereszthalálára emlékezve.
Jézus főpapi imája
Az őskeresztények imádsága
Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád... Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint Te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, Te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy Te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.
(Jn 17,11-13a;15-26)
A sötétség, a bűn, a megváltásra várakozás órái jönnek. Jézus kér: imádkozzunk vele együtt. Virrasszunk. Holnap Nagypénteken csendes elmélkedő napot tartunk Jézus megváltó kereszthalálára emlékezve.
Jézus főpapi imája
Az őskeresztények imádsága
Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket; senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az írás. Most visszatérek hozzád... Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint Te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egy. Amint Te, Atyám, bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy egy legyenek, amint mi egyek vagyunk: én bennük, Te bennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek, s megtudja a világ, hogy Te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy Te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.
(Jn 17,11-13a;15-26)
