A LÉLEK BÉKÉJÉRŐL

'A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik.

A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket.
A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia:
ha megbántotta az Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeret-furdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket.

Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.'
Pio atya

PIO ATYA IMÁJA

Ó Jézusom, add nekem a te erődet, mikor szánandó természetem fellázad a bajok ellen, melyek fenyegetik, hogy szeretettel fogadhassam földi számkivetésem gyötrelmeit és szorongatásait. Minden erőmmel csatlakozom érdemeidhez, fájdalmaidhoz, vezeklésedhez, könnyeidhez, hogy veled együtt dolgozhassam az üdvösség művén, és legyen erőm menekülni a bűntől, mint a halálküzdelmednek, véres verejtékednek és halálodnak egyetlen okától.


Rombold le bennem mindazt, ami visszatetsző előtted, és a te szent szereteted tüzével nyomd szívembe minden szenvedésedet. Karolj át olyan bensőségesen, oly erős és édes öleléssel, hogy soha ne hagyjalak egyedül kegyetlen gyötrelmeidben.

Csupán egyetlen pihenőt kívánok: a te Szíveden. Egyetlen dolog után áhítozom csak: részt venni szent Haláltusádban. Bárcsak megrészegülne lelkem véredtől, és táplálkozna fájdalmad kenyerével. Ámen.

Paratus sum, Domine!

Készen vagyok Szívemmel, lelkemmel készen vagyok;
Uram, minden úgy történjék, ahogy
Te akarod!

Ha azt akarod, legyek egészséges!
Ám vállalom a fájdalmat, kínt, betegséget...
Éljek, ha éltetsz, de örömmel meghalok,
Ha ez akaratod!

Vidám leszek - és úgy szenvedek;
Mindent, mindent százszor elviselek
Erted, mert szeretsz - és ez szent
Akaratod!

Tied vagyok, Uram, testestül-lelkestül,
Egész énem Tehozzád menekül...
Szíved a bölcsőm, melyben elringhatok,
Ha úgy akarod!

Feláldoztad Magad. Értem vagy Áldozat,
Hadd legyek én is áldozat Miattad!
Hadd legyek, én legyek a Te hasonmásod,
És mindent úgy teszek, ahogy Te kívánod.

Amen.

 ADORO TE DEVOTE

Imádlak és áldlak, Isten rejtelem 

Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!

Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.

Néked szívem, lelkem átadja magát,

Mert Téged szemlélve elveszti magát.

Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,

De a hallás rólad hittel biztosít:

Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,

Igéd igazánál mi van igazabb?!

A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,

Itt a színek rejtik emberarcodat,

De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,

Kérve, amit kért a bűnbánó lator.

Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,

Mégis Istenemnek vallak tégedet.

Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,

Tebenned reméljek, s téged vágyjalak.

Urunk halálára emlékeztető

Áldott Kenyér, élő s embert éltető!

Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,

S jóízét tebenned ne veszítse szám!

Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá.
Világ minden bűnét meggyógyítaná.

Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat! Amen

  Babits Mihály fordítása

Adoro te devote, latens Deitas,

Quæ sub his figuris vere latitas;

Tibi se cor meum totum subjicit,

Quia te contemplans totum deficit.

Visus, tactus, gustus in te fallitur,
Sed auditu solo tuto creditur.
Credo quidquid dixit Dei Filius;
Nil hoc verbo veritátis verius.

In cruce latebat* sola Deitas,
At hic latet simul et Humanitas,
Ambo tamen credens atque confitens,
Peto quod petivit latro pœnitens.

Plagas, sicut Thomas, non intueor:
Deum tamen meum te confiteor.
Fac me tibi semper magis credere,
In te spem habere, te diligere.

O memoriale mortis Domini!
Panis vivus, vitam præstans homini!
Præsta meæ menti de te vívere,
Et te illi semper dulce sapere.

Pie Pelicane, Jesu Domine,
Me immundum munda tuo sanguine:
Cujus una stilla salvum facere

Totum mundum quit ab omni scelere.

 

Jesu, quem velatum nunc aspicio,

Oro, fiat illud quod tam sitio:     
Ut te revelata cernens facie,  

Visus sim beátus tuæ gloriæ. Amen

Forrás ~ Internet

 'Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre.'

'Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, mely az örök életre megmarad, amelyet az Emberfia ad majd nektek.'

 (Jn 6,27)