MA EGY ÉGI HAZÁBA TÁVOZOTT KEDVES TESTVÉRÜNK LELKÉÉRT IMÁDKOZUNK! LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN NYUGALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN! 

Amen.

 ISTENEM ÖRÖK ATYÁM

Istenem, örök Atyám,

szent kezedbe adom lelkem.

Légy jóságos bírám,

engedj haza országodba engem!

A hála hangja íme felkiált:

Maroknyi létemért áldlak Téged.

És megköszönöm, Uram, az irgalmas halált,

örök hazámba elszólító parancsodat.

Mert Néked élünk Uram és Néked halunk.

Istenem, örök Atyám....

Ma véget ért a földi munka, a nap már éjbe hajolt,

számadásra most íme, eléd jövök.

Ó életemnek mennyi hűtlen, elhibázott napja volt,

megkörnyékezett a világ bűne.

Szörnyű magányomban nyújtsad felém kezed,

kereszted trónjáról ítélj, bánatomban ismerj meg engem.

Istenem, örök Atyám...

Ha bánatom irgalmadban révbe talált,

koporsóm gyásza égi fénybe borult.

Mert „halál, hol a te győzelmed?”

Az élet legyőzte, íme, már a halált,

a sír az új élet kapuja lett.

S a tékozló fiú Atyja házában elpihen.

Istenem, örök Atyám...

Ha bánatom irgalmadban révbe talált,

koporsóm gyásza égi fénybe borult.

Mert „halál, hol a te győzelmed?”

Az élet legyőzte, íme, már a halált,

a sír az új élet kapuja lett.

S a tékozló fiú Atyja házában elpihen.

Istenem, örök Atyám...

Adj, Uram örök nyugodalmat neki,

és az örök világosság fényeskedjék neki.

Istenem, örök Atyám...

 Amen.

 

Istenem, Örök Atyám,
Szent Kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem!

Örök az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod szívünkben marad.
Most már nem fáj semmid, az álom szép,
Majd a fényes felhőkön túl, találkozunk még!

Egy földi angyal mennybe szállt,
Régmúlt szerettei közé,
Onnan figyel, s vigyáz reánk,
Oltalmazón, örökké.

Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és koronát ígér
A földi harc után.

Amen.

 

A halál nem jelent semmit

Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
 

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
 

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
 

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem hátunkban,
ahogy mindig is hallható volt.
 

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék
a gondolataidon kívül...
csak mert a szemem nem lát...
 

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg is fogod találni a lelkemet,
és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.
 

Kérlek, légyszíves... ha lehet,
töröld le könnyeidet
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.

Szent Ágoston