Lima Szent Róza ~ ünnepe augusztus 23.
1586-ban született Peru fővárosában, Limában. Izabella de Flores névre keresztelték. Bérmanevének a Rózát választotta. Korán elkezdte a vezeklő életformát, amit egyesek csodáltak, mások pedig megvetettek. Kerülte a bűnt, és harcba szállt a bűnre csábító alkalmakkal.
Sienai Szent Katalin, Solanoi Szent Ferenc és Keresztes Szent János is a példaképei közé tartozott. 1606-ban lépett be a domonkos rendbe. Hosszú órákon keresztül tudott szemlélődő imában együtt lenni az Úrral. Keresztes Szent János tanítványaként abból a felismerésből indult ki, hogy a teremtmény 'semmi' önmagától, de Isten épp azért teremtette, hogy a kegyelemmel oly magasságba emelkedjék, hogy a Megtestesült Ige menyasszonya legyen.
A szigorú vezeklés, a másokért való szünet nélküli fáradozás korán ágynak döntötte. 1617. augusztus 24-én halt meg, s utolsó óráiban lassan és nagyon meggondoltan mondogatta: 'Jézusom, Jézusom, maradj mellettem!' Amikor holttestét átvitték a Szent Domonkos-templomba, olyan tömeg kísérte, hogy az alkirály katonáinak kellett megvédeniük.
1671-ben X. Kelemen pápa avatta szentté. Ő lett Amerika első szentje. Dél-Amerika és Peru védőszentje. A kertészek és virággal foglalkozók patrónusa.
Limai Szent Róza! Könyörögj érettünk!
'Istenünk,
ki Szent Róza szívében felgyújtottad a szeretet tüzét,
majd arra indítottad,
hogy hagyja el a világot és keményen vezekeljen a bűnökért,
kérünk, az ő közbenjárására segíts,
hogy az igaz élet útját járjuk itt a földön,
és gyönyörűséged patakjából ihassunk a mennyben!'
Forrás ~ Internet
Harsányi Lajos ~ Limai Szent Róza
Olyan piros volt arca, mint a rózsa.
Családja néma áhitattal nézte.
Rokon, barát egymásnak adta kézbe
S becézte lágyan: nyílj ki rózsa: Róza!
Egy ifjú jött. A ló iramja: vágta!
Rubin, topáz gurult a tarsolyából.
Szülőiben a tűz magasra lángolt,
De Róza ráfújt: dús haját levágta.
Nem kellett néki vőlegénynek kincse.
Azt nézte: ostor, vas-szeg, tüske nincs-e,
Velük legyen az Úr arája Róza.
Kolibri villant, mint a ritka ékkő.
De szebb az ég, a csillagokkal égő,
Ott lett belőle - teljes égi rózsa.
Olyan piros volt arca, mint a rózsa.
Családja néma áhitattal nézte.
Rokon, barát egymásnak adta kézbe
S becézte lágyan: nyílj ki rózsa: Róza!
Egy ifjú jött. A ló iramja: vágta!
Rubin, topáz gurult a tarsolyából.
Szülőiben a tűz magasra lángolt,
De Róza ráfújt: dús haját levágta.
Nem kellett néki vőlegénynek kincse.
Azt nézte: ostor, vas-szeg, tüske nincs-e,
Velük legyen az Úr arája Róza.
Kolibri villant, mint a ritka ékkő.
De szebb az ég, a csillagokkal égő,
Ott lett belőle - teljes égi rózsa.
A vers az Új Ember katolikus hetilap,
IX. évfolyamának 36. számában,
1953 szeptember 5-én került közlésre.
