'Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! 

A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!'

Zsoltárok könyve 143:10

Vezetsz, Uram vezetsz...

Vezetsz, Uram, vezetsz, érzem szent kezedet,

Veszélyes szirteken, sötét ormok felett,

Zajló hullámokon, hol minden elhagyott,

Utamra fényt derít rengő csillagzatod.

Te vagy az irgalom, Te vagy a szeretet,

Mindenható, örök jó mindenek felett.

Villámos vész után a békét Te adod,

Forró esdeklésünk kegyesen hallgatod.

Vezess, Uram vezess, ha vétek megkísért,

Hogy el ne hagyjalak tűnő világokért.

Zúgó vihar nem árt, letörlöm könnyemet,

Újult erőt Te adsz, viszem keresztemet.

Majd révbe érkezem, megállok egykoron,

Nyugodni szíveden jó lesz hegyfokon.

Fehér virág nyílik, könnyezni nem lehet,

Leveszed vállamról súlyos keresztemet.

 'Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,

 úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!'
Zsoltár 42:2

 

Túrmezei Erzsébet ~ Otthonom

    Otthonom a templom.
    Ajtaján belépve mindig hazaérek,
    Ismerősen csendül fülembe az ének,
    Mintha minden hangja simogatás lenne!
    Égi Atyám keze simogat meg benne.

    Megterített asztal, -
    éhező mellőle sose kel fel éhen,
    megelégedhetik mennyei kenyéren:
    élet kenyerével, élet italával,
    igében, szentségben: Krisztussal magával.

    Mesterem műhelye.
    Azért keresem fel, hogy kezébe vegyen,
    hogy régi emberből új emberré tegyen!
    Hogy amíg templomát látogatom híven,
    templommá formálja egész bűnös szívem!

    Otthonom a templom.
    Mennyei otthonom halvány földi mása,
    drága tükörképe, szent hívogatása!
    Míg egykor mennyei hajlékod befogad,
    köszönöm, Istenem, földi hajlékodat!

 'Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen'
Zsoltárok 27:11