'Nem kételkedett hitetlenül Isten
ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, meg
volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére.'
Rómaiaknak 4,20-21
Rómaiaknak 4,20-21
ADD URAM
Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni, azt kérem,
hogy eméssz fel engem szereteteddel,
Add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
Add meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes
elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram,tedd, hogy így legyen!
Uram, azt a kegyelmet kérem tőled,
hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet,
melyet neked szeretnék adni, azt kérem,
hogy eméssz fel engem szereteteddel,
Add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam,
főként azokét, akiket senki sem szeret,
akik nem szeretetre méltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is,
amikor engem nem szeretnek,
Add meg nekem, hogy szeressek,
amikor nem hiszek mások szeretetében.
Add meg nekem a felismerést,
hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes
elválasztani tőled.
Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket,
s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted.
Ó, Uram,tedd, hogy így legyen!
KÉREM ISTENT
Kérem Istent toldja meg nektek,
Egészítse ki emberi létetek,
Adja meg nektek, miről csak álmodtok,
Nem többet, csak amire vágytok.
Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tűz lángol,
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok,
Evés előtt áldást mondhattok.
Tudom, nem vágytok királyi palástra,
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket,
Mely alatt boldog álmot kergethetnek.
Tudom, nem érték nektek a drágakő,
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő.
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra,
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja.
Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok,
Csak őrizni akarjátok a családi lángot,
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok,
Legyen erős ölelő karotok.
Van egy valami, amiből többet kívánok,
Még többet, mint amire vágytok.
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet
Kérem Istent toldja meg nektek,
Egészítse ki emberi létetek,
Adja meg nektek, miről csak álmodtok,
Nem többet, csak amire vágytok.
Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tűz lángol,
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok,
Evés előtt áldást mondhattok.
Tudom, nem vágytok királyi palástra,
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket,
Mely alatt boldog álmot kergethetnek.
Tudom, nem érték nektek a drágakő,
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő.
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra,
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja.
Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok,
Csak őrizni akarjátok a családi lángot,
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok,
Legyen erős ölelő karotok.
Van egy valami, amiből többet kívánok,
Még többet, mint amire vágytok.
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet
LELKEMBEN ÉLŐ RÓZSASZÁL
Lelkemben él!
Lelkemben élő rózsaszál,
Amelyen minden tüske fáj,
Amíg az élet andalít,
Addig a lelkem megtanít.
Hogyha felébred tudatom,
lelkemet tovább kutatom.
Ott van a sorsom végzete?
Nem!
A túlvilágnak kezdete!
Hogyha beérett végre a hitem,
Tiéd a lelkem, Istenem!
Hitemben erősítsd Jó Atyám!
Hogy érezzem odaát mi vár rám!
Ott majd szivárvány fényre kél:
Ez lesz az égi útlevél!
Köszönöm Teremtő Istenem!
Hogy Tiéd volt az én életem.
Lelkemben élő rózsaszál,
Amelyen minden tüske fáj,
Amíg az élet andalít,
Addig a lelkem megtanít.
Hogyha felébred tudatom,
lelkemet tovább kutatom.
Ott van a sorsom végzete?
Nem!
A túlvilágnak kezdete!
Hogyha beérett végre a hitem,
Tiéd a lelkem, Istenem!
Hitemben erősítsd Jó Atyám!
Hogy érezzem odaát mi vár rám!
Ott majd szivárvány fényre kél:
Ez lesz az égi útlevél!
Köszönöm Teremtő Istenem!
Hogy Tiéd volt az én életem.
Próbatétel az út
Próbára tette Isten a lelkemet.
Adott számomra testet, szellemet.
Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett
Tiéd a vágy, a gondolat!
'Szeresd felebarátodat, mint magadat!'
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vigyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden 'út'- Hozzám vezet!
Szabó István
