ADVENT NÉGY GYERTYÁJA
Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk.
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.
A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek
és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő,
hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal.
Ők tudták, tudják s tudni fogják,
hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.
Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért,
akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön,
tengeren és tenger alatt.
A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket,
sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében.
Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták,
szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét.
Azokért, akiket máglyára vittek,
mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól.
A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva
rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá.
Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát,
amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.
A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért.
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom,
a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább.
Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve
és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott,
vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet.
A bátrakért, akik barikádokon estek el
az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.
A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk.
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt,
hogy főt hajtsunk egymás előtt,
hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára
a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya
az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál,
aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel,
ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán.
Forrás ~ Internet
Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.
Az emberi mulandóság felett érzett bánat idején
sem szabad megfeledkeznünk róluk.
A második gyertyaláng legyen a kitaszítottaké,
akik éheznek és fáznak, s igazán nagy szükségük van vigasztalásra.
A hazátlanokért, azokért, akik még nem találták meg a békességet,
mert nem adatott meg nékik sem a szabadság,
sem az irántuk érzett megbecsülés, sem a baráti ölelés,
sem a tisztelet, sem az otthon. Akiknek semmi nem adatott meg.
Lobogjon megsebzett lelkükért, házukért és hazájukért.
Óvja, segítse őket ez a második, értük gyújtott gyertya,
legyen az irántuk érzett tisztelet, együttérzés, segítő szándék bizonyítéka.
Legyünk irántuk legalább most, ezegyszer jóságosak,
hiszen az emberi méltóság minden embert megillet.
Lobogjon értük, a háborúkat, emberszenvedéseket elviseltekért,
a kitaszítottakért és a szegényekért, az ártatlanokért,
akiket bőrük színe, nyelvük, kultúrájuk,
vallásuk miatt üldöztek és üldöznek.
A harmadik gyertyaláng legyen a hősöké.
Gyújtsuk az igazakért, azokért, akik mindig szenvedtek
és szenvedni fognak, mert volt, van és lesz bennük annyi erő,
hogy szembeszálljanak zsarnokokkal, kufárokkal, emberárulókkal.
Ők tudták, tudják s tudni fogják,
hogy az emberiség megmaradásának záloga a béke.
Azokért, akik ártatlanul elestek, azokért,
akik meghaltak harcvonalakban, égen és földön,
tengeren és tenger alatt.
A pionírokért, akik hegycsúcsokat, őserdőket,
sivatagokat jártak és járnak be az ember boldogulása érdekében.
Azokért, akik a Makro- és a Mikrokozmosz titkait kutatva szolgálták,
szolgálják, s szolgálni fogják az emberi élet értelmét.
Azokért, akiket máglyára vittek,
mert igazat szóltak a világ emberléptékben megismerhető titkairól.
A hősökért, akik a holdra érkezve és szállva
rácsodálkoztak a Föld nevű kék bolygóra, s hűséggel visszatértek hozzá.
Akik életüket kockáztatva kutatták a csodát,
amit mi emberek nemes egyszerűséggel így hívunk: Élet.
A harmadik gyertyaláng értük lobogjon. A hősökért.
Az orvosért, aki kezét, hűségét adta, amikor reánk tört a fájdalom,
a keserűség, és úgy hittük, hogy vége, nincs tovább.
Aki újra életet adott az életnek, s az elmúlás tragédiáját értve
és megértve megkönnyezte a megváltoztathatatlant.
Ő értük gyújtsuk a harmadik gyertyát.
A lelkészért, aki elesettségünkben is velünk volt, hitet adott,
vigaszt és szeretetet, ha nagyon fájt már az emberi élet.
A bátrakért, akik barikádokon estek el
az ember boldogulása érdekében folytatott küzdelem során.
A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk.
Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt,
hogy főt hajtsunk egymás előtt,
hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat.
Arra, hogy legyen szent minden ember számára
a mindenség ajándéka: az emberélet.
Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya
az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig.
Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál,
aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.
Érted, aki miattam, s nem ellenem haragszol.
Érted, aki felneveltél, óvtál és szeretettel adtad kezembe az emberi életet.
Érted, aki a barátom vagy és felsegítesz a porból, mielőtt porrá válnék.
Érted, aki megtisztelsz bólintásoddal s figyelmeddel,
ha illendően szólok hozzád a körülöttünk zajló történésekről.
Érted, akivel együtt játszottam a szerepet életem színpadán.
Forrás ~ Internet
ADVENT ANGYALAI
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét.
Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.
Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.
Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.
A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.
Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét.
EGY GYERTYA GONDOLATAI
Ti meggyújtottatok engem,
és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet.
Derűsen ültök körül, és úgy érzem,
egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel.
Én minden képen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek.
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt
egy kartondobozban tárolnának, anyagként
becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.
Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok.
Magamat adom, feladatomat teljesítem.
Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel,
a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek.
Ha pedig égés közben mindig fogyok,
úgy életem beteljesedve ér véget.
Hiszen 'a gyertyák csonkig égnek'.
Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.
Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal
felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat,
kétségeket tükröző arcotokat.
Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt.
Pedig én csak rá tudok világítani a
kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat.
A válasz nálatok, bennetek él.
Hogyan?
Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok.
Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok,
az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok.
A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok,
és igaz emberré tesz benneteket.
Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok:
örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.
Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök,
mert ez csak kívülről látszik így,
de belülről mindig értékesebbek lesztek.
Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy,
mert magatok is gyertyák lesztek.
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok,
az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni.
Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor
nagyobb a fény és több meleg árad felétek.
Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok,
akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a
szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek!
Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben,
így tölti be világotokat a fény békessége,
és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.
Ti meggyújtottatok engem,
és elgondolkozva, eltűnődve nézitek fényemet.
Derűsen ültök körül, és úgy érzem,
egy kis örömet nyújtok nektek fényemmel.
Én minden képen örülök, hogy égek, és hogy így, ezáltal élek.
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt
egy kartondobozban tárolnának, anyagként
becsomagolva, tétlenül. Igazi gyertyává akkor válok, ha égek.
Ti érzitek, hogy most éppen égek, világítok, és fényt adok.
Magamat adom, feladatomat teljesítem.
Tudom, bensőmben érzem létemet, és azt is, hogy az égéssel,
a fény kiárasztásával mindig kisebbé leszek.
Ha pedig égés közben mindig fogyok,
úgy életem beteljesedve ér véget.
Hiszen 'a gyertyák csonkig égnek'.
Úgy érzem, ez a jó, ez a helyes gyertyasors.
Míg ezeket gondoltam, fényimbolygásommal
felétek hajoltam, és láttam a békességben is gondotokat,
kétségeket tükröző arcotokat.
Mintha tőlem, a kis gyertyától várnátok vigaszt, reményt.
Pedig én csak rá tudok világítani a
kérdésekre, csak ébreszteni tudom a gondolatokat.
A válasz nálatok, bennetek él.
Hogyan?
Úgy, hogy magatok körül fényt és melegséget sugároztok.
Úgy, hogy másoknak örömet szereztek, szeretetet árasztotok,
az igazságot bátran hirdetitek, szívetek jóságát nyíltan megmutatjátok.
A magatok odaadásából eredő szeretet visszaárad rátok,
és igaz emberré tesz benneteket.
Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok:
örömeiteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat.
Nem kell félnetek, ha ezáltal megrövidültök,
mert ez csak kívülről látszik így,
de belülről mindig értékesebbek lesztek.
Ti nyugodtan nézhetitek, hogy a gyertya egyre fogy,
mert magatok is gyertyák lesztek.
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok,
az én fényem kicsi és kevés meleget tud adni.
Én egyedül kevés vagyok. De ha több gyertya ég, akkor
nagyobb a fény és több meleg árad felétek.
Ugyanígy lehet köztetek: ha többen összefogtok,
akkor sok emberhez eljuttatjátok az igazság fényét, a
szeretet melegét. Közösen hatalmas erőt képviseltek!
Bennetek, általatok terjed a szeretet melege a szívekben,
így tölti be világotokat a fény békessége,
és ezáltal uralja majd Földünket a jóság és az egyetértés.
A NÉGY GYERTYA TÖRTÉNETE
Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.
Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Had legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében
a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!
Forrás ~ Internet
Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni,
amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első: - ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani.
Azt hiszem el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc
emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második gyertya azt mondta: - ÉN VAGYOK A HIT!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak,nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: - ÉN A SZERETET VAGYOK!
Nincs már erőm tovább égni.
Az emberek nem törődnek velem,semmibe veszik,
hogy milyen nagy szükségük van rám.
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek.
Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- de hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kéne MINDÖRÖKKÉ...!
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom,újra megtudjuk gyújtani a többi gyertyát.
- ÉN VAGYOK A REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott.
Megragadta a még égő gyertyát és lángjával új életre keltette a többit.
Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény!
Had legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében
a HIT, REMÉNY, SZERETET és a BÉKE lángját!
Forrás ~ Internet
