EVANGÉLIUM
Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy
Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül
volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt,
feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és igazsága szerint. De
nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten
előhaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának
rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat
rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr
templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az
illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a
tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és
félelem szállta meg őt. Az angyal ezt mondta neki: 'Ne félj, Zakariás,
mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül
neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni [Ter 17,19]. Örömed és vigasságod
lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt;
bort és részegítő italt nem iszik [Szám 6,3; Bír 13,4], és már anyja
méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog
Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte
járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa [Mal 3,23-24], a
hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen
az Úrnak.' Ekkor Zakariás megkérdezte: 'Hogyan győződjem meg erről?
Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.'
Az angyal ezt felelte neki: 'Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt
állok, és azért küldtek, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt
meghozzam neked. De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a
napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a
maguk idejében beteljesednek.' Ezalatt a nép várta Zakariást, és
csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő
pedig intett nekik és néma maradt. Amikor azután elteltek szolgálatának
napjai, visszament a házába. E napok után Erzsébet, a felesége méhében
fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: 'Így cselekedett velem az Úr
ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az
emberek előtt.' Lk 1,5-25
