EVANGÉLIUM
Mikor
pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt
Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva
van: 'Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve' [Kiv
13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja:
'Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.' [Lev 12,8]. Élt pedig
Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú,
aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek
kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr
Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei
bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek
vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: 'Most bocsátod
el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a
te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz
52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és
dicsőségére népednek, Izraelnek' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak
mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának
pedig ezt mondta: 'Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő
Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja
át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.' Lk 2,22-35
