ELHUNYT TESTVÉRÜNK LELKI ÜDVÉÉRT ÉGJENEK AZ EMLÉKEZÉS FÉNYEI! TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS NYERJEN BÉKÉT ÉS NYUGALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN. Amen.

'Istenem, örök Atyám, szent kezedbe adom lelkem.
Légy jóságos bírám, engedj haza országodba engem!'

'Adj Uram örök nyugodalmat neki.
és az örök világosság fényeskedjék neki.'

'Ama nemes harcot megharcoltam,
futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.'
Pál II. levele Timóteushoz 4.7-8

Vigasztalja a Családot a Mennyei Atya kegyelme,
Jézus Krisztus irgalmas szeretete és a Szűzanya vigasztaló együttérzése. Amen.

Molnár József Bálint ~ Búcsú szeretteimtől

Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden, ami voltam vagy lennék, itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot

Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában

Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üvegfalán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya

Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.

Forrás ~ Internet

HADD MENJEK ISTENEM MINDIG FELÉD
422. dícséret

1. Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.

2. Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig
Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok
Fényes sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd megyek
Én is feléd!

4. Álomlátás után
Hajnal, ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én.

VIDEO
https://www.youtube.com/watch?v=Kx--KBUQZ58

Szöveg: Sarah F. Adams (1841), Fordító: Áprily Lajos (1887–1967)
Dallam: Lowell Mason, 1856; OSVÁTH Viktor, 1968

Forrás ~ Internet