BÖJTI IMÁDSÁG
Mennyei Atyánk! Mi is az ember nélküled! Amikor minden, amit tud, bármily sokszínű legyen is, töredék csupán, ha Téged nem ismer; amikor minden törekvése, ha az egész világot felöleli is, félkész munka csak, ha Téged nem ismer. Te Egyetlen, ki Magad vagy a minden!
Adj hát bölcsességet, hogy értelmünkkel megragadhassuk az egyetlent, szívünknek nyíltságot, hogy befogadhassuk a megértést, akaratunknak tisztaságot, hogy csakis egyet akarjunk. Adj hát kitartást a jó napokban, hogy egyet akarjunk; összpontosítást a szétszórtságban, hogy egyet akarjunk; türelmet a szenvedésekben, hogy csak egyet akarjunk.
Ó, Te, aki mindkettőt, a kezdetet és a beteljesedést is adod, adj az élet hajnalán elhatározást sz ifjúnak, hogy csak egyet akarjon; és az élet alkonyán idézd újra az aggastyán emlékezetébe ezt az első elhatározást, hogy az utolsó olyan legyen, mint az első; az első, mint az utolsó; az legyen élete, hogy csakis egyet akart.
Ah, de nem így van; hisz történt valami közben: a bűn elválaszt. Naponta és napról napra közénk áll valami: késlekedés, megtorpanás, szakítás, tévúton járás, kárhozat. Adj hát őszinte megbánást, hogy újra egyet akarjunk.
Bizonyosan a szokásos tevékenykedés félbeszakítását jelenti, a munkában megtorpanást, mintha ünnep volna, amikor a bűnbánó, és egyedül a bűnbánatban munkálkodó elcsendesedik a bűn megvallásában, és Eléd állva önmagát vádolja. Ó, de a tevékenykedés olyan félbeszakítása ez, mely visszavágyik a kezdethez, hogy újra egyesítse a szétválasztottakat, hogy bánatában bepótolja a mulasztásokat, hogy aggodalmában beteljesíthesse azt, ami előtte áll.
Ó, Te, aki mindkettőt adod, a kezdetet és a beteljesedést, adj győzelmet a szűkölködés napján, hogy ami nem sikerült a vágyak tüzében emésztődőnek, a szándékában eltökéltnek, sikerülhessen a bűnbánatban gyötrődőnek: hogy csakis egyet akarjon. Amen.
Soren Aabye Kierkegaard imája
Mennyei Atyánk! Mi is az ember nélküled! Amikor minden, amit tud, bármily sokszínű legyen is, töredék csupán, ha Téged nem ismer; amikor minden törekvése, ha az egész világot felöleli is, félkész munka csak, ha Téged nem ismer. Te Egyetlen, ki Magad vagy a minden!
Adj hát bölcsességet, hogy értelmünkkel megragadhassuk az egyetlent, szívünknek nyíltságot, hogy befogadhassuk a megértést, akaratunknak tisztaságot, hogy csakis egyet akarjunk. Adj hát kitartást a jó napokban, hogy egyet akarjunk; összpontosítást a szétszórtságban, hogy egyet akarjunk; türelmet a szenvedésekben, hogy csak egyet akarjunk.
Ó, Te, aki mindkettőt, a kezdetet és a beteljesedést is adod, adj az élet hajnalán elhatározást sz ifjúnak, hogy csak egyet akarjon; és az élet alkonyán idézd újra az aggastyán emlékezetébe ezt az első elhatározást, hogy az utolsó olyan legyen, mint az első; az első, mint az utolsó; az legyen élete, hogy csakis egyet akart.
Ah, de nem így van; hisz történt valami közben: a bűn elválaszt. Naponta és napról napra közénk áll valami: késlekedés, megtorpanás, szakítás, tévúton járás, kárhozat. Adj hát őszinte megbánást, hogy újra egyet akarjunk.
Bizonyosan a szokásos tevékenykedés félbeszakítását jelenti, a munkában megtorpanást, mintha ünnep volna, amikor a bűnbánó, és egyedül a bűnbánatban munkálkodó elcsendesedik a bűn megvallásában, és Eléd állva önmagát vádolja. Ó, de a tevékenykedés olyan félbeszakítása ez, mely visszavágyik a kezdethez, hogy újra egyesítse a szétválasztottakat, hogy bánatában bepótolja a mulasztásokat, hogy aggodalmában beteljesíthesse azt, ami előtte áll.
Ó, Te, aki mindkettőt adod, a kezdetet és a beteljesedést, adj győzelmet a szűkölködés napján, hogy ami nem sikerült a vágyak tüzében emésztődőnek, a szándékában eltökéltnek, sikerülhessen a bűnbánatban gyötrődőnek: hogy csakis egyet akarjon. Amen.
Soren Aabye Kierkegaard imája
Forrás ~ Internet
