EGY FIATALON AZ ÉGI HAZÁBA TÁVOZOTT ÉDESANYA LELKÉÉRT IMÁDKOZUNK! TESTVÉRÜNK LELKE TALÁLJON EL ÉS LELJEN NYUGODALMAT AZ ÖRÖKLÉTBEN!
Imádkozunk lelke Teremtőjéhez való hazatalálásáért és az itt maradottak és gyermeke vigaszáért!
'Az Úr adjon hűséges fáradozása után
égbeszállt lelkének örök nyugalmat' Amen.
'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi a sebeiket.'
Zsoltárok könyve 147:3
GYÁSZ IMA
'Örök az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod szívünkben marad.
Most már nem fáj semmid, az álom szép,
Majd a fényes felhőkön túl, találkozunk még!'
HAZATÉRÉS
Mért mentem Tőled el, már nem tudom, de félek.
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek.
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.
Imádkozunk lelke Teremtőjéhez való hazatalálásáért és az itt maradottak és gyermeke vigaszáért!
'Az Úr adjon hűséges fáradozása után
égbeszállt lelkének örök nyugalmat' Amen.
'Az Úr meggyógyítja a megtört szívünket, és bekötözi a sebeiket.'
Zsoltárok könyve 147:3
GYÁSZ IMA
'Örök az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod szívünkben marad.
Most már nem fáj semmid, az álom szép,
Majd a fényes felhőkön túl, találkozunk még!'
GYÁSZ IMA
Istenem, Örök Atyám,
Szent Kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem! Amen.
BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL
Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot
Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában
Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya
Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.
Molnár József Bálint
Forrás ~ Internet
AMÍG HAZAVÁRNAK
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mond!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Forrás ~ Internet
DRÁGA ÉDESANYÁM ~ VÉGSŐ BÚCSÚ AZ ÉDESANYÁTÓL
Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.
~
Akinek szerető Édesanyja nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.
Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál jónak és rossznak.
~
Mindig egy célod volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.
~
Oly szomorú Nélküled élni,
Téged mindenütt hiába keresni.
Téged várni, ki nem jön többé,
Szeretni foglak mindörökké.
~
Míg éltél nagyon szerettelek,
érted mindent elkövettem.
A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogsz felettem,
onnan is vigyázva minden lépésem.
~
Ma is úgy, mit régen,
Ő volna a végső menedékem.
Minden, ami fáj, szívem tépi,
Elpanaszolnám sorra néki.
S fejem vállára hajtanám,
Ha élne még az Édesanyám
~
Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.
Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!
~
Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,
most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.
~
Amit a porba írunk, elfújja a szél,
Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!
~
Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
~
Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.
~
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
~
Könnyes szemmel állok sírod felett
szomorú szívvel őrzöm emlékedet.
Istenem, Örök Atyám,
Szent Kezedbe adom lelkem!
Légy jóságos bírám, engedj haza Országodba engem! Amen.
BÚCSÚ SZERETTEIMTŐL
Nem örökre megyek, de nem jövök vissza
Lábam tétován lép ismeretlen útra
Minden ami voltam, vagy lennék itt hagyok
Más alakban, térben élem a holnapot
Én leszek az idő, a csönd meg a bánat
Én fogom lecsukni majd a szempilládat
Én zöldellek majd ki tavasszal a fákban
Én halok meg minden csendes napnyugtában
Ott fehérlek majd a távoli ködökben
Ott illatozom majd friss rózsaként a kertben
Pohár üveg falán én leszek a pára
Tőlem lesz szelídebb az est magánya
Harcolok majd érted, amikor csak kéred
Véremmel pótolom majd az elfolyó véred
A minden leszek, de mégsem leszek semmi
A világmindenségben egy porszem fogok lenni.
Molnár József Bálint
Forrás ~ Internet
AMÍG HAZAVÁRNAK
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a jót, de a rosszat el ne mond!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Forrás ~ Internet
DRÁGA ÉDESANYÁM ~ VÉGSŐ BÚCSÚ AZ ÉDESANYÁTÓL
Drága Édesanyám, bár még szólhatnál,
szívem szakad meg, hogy itt hagytál.
Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza többé?
Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké.
~
Akinek szerető Édesanyja nincsen,
Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben.
Te a jóságodat két marokkal szórtad,
önzetlenül adtál jónak és rossznak.
~
Mindig egy célod volt, a családért élni,
Ezt a halál tudta csak széttépni.
~
Oly szomorú Nélküled élni,
Téged mindenütt hiába keresni.
Téged várni, ki nem jön többé,
Szeretni foglak mindörökké.
~
Míg éltél nagyon szerettelek,
érted mindent elkövettem.
A tehetetlen fájdalom iszonyú,
csak egy dolog szolgál vigaszul,
talán csillagként ragyogsz felettem,
onnan is vigyázva minden lépésem.
~
Ma is úgy, mit régen,
Ő volna a végső menedékem.
Minden, ami fáj, szívem tépi,
Elpanaszolnám sorra néki.
S fejem vállára hajtanám,
Ha élne még az Édesanyám
~
Nem integet többé az elfáradt kezed,
Nem dobog értem jóságos szíved.
Számomra Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!
~
Egész életen át dolgozva, csendesen éltél,
most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél.
~
Amit a porba írunk, elfújja a szél,
Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él.
Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen.
Drága lelked nyugodjék békében!
~
Csak az hal meg, akit elfelednek,
örökké él, akit igazán szeretnek.
~
Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
hanem amit egy életen át hordozunk csendesen.
~
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben!
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
~
Könnyes szemmel állok sírod felett
szomorú szívvel őrzöm emlékedet.
HAZATÉRÉS
Mért mentem Tőled el, már nem tudom, de félek.
Nem vár ott senki rám, hova visszatérek.
De hívnak az otthoni fények, elfelejteni végleg
az el nem múló éjszakát, a kínzó vágy szavát.
Nincs újabb állomás, megfáradt már a léptem.
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem.
De hallom a hangod az éjben,
hát gyújts reményt a sötétben,
a visszatérők csillagát küldd az égen át.
Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
Megtérő szolgaként ismerj el országodban!
Nem vágyom többre már ölelő karodban.
Te, aki vársz rám az éjben, vezesd a földön a léptem,
az álmok tépett városán a hosszú tél után.
Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél.
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén!
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
VIDEÓ
https://www.youtube.com/watch?v=hHs-aNMLRYY
Forrás ~ Internet
Megcsalt sok széles út: sehová nem értem.
De hallom a hangod az éjben,
hát gyújts reményt a sötétben,
a visszatérők csillagát küldd az égen át.
Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
Megtérő szolgaként ismerj el országodban!
Nem vágyom többre már ölelő karodban.
Te, aki vársz rám az éjben, vezesd a földön a léptem,
az álmok tépett városán a hosszú tél után.
Tudom itt voltál velem, soha nem hagytál el engem,
örök éj várt volna tán, ha te nem vigyázol rám.
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
Ne engedj visszanéznem, ha újra hív a tél.
Engedj ma átlépnem a remény küszöbén!
'Jézus érzem, hogy itt vagy velem,
érzem, hogy fogod kezem,
érzem, hogy hozzád érkezem.'
VIDEÓ
https://www.youtube.com/watch?v=hHs-aNMLRYY
Forrás ~ Internet
