TEMPLOM CSÖNDES MÉLYÉN

Templom csöndes mélyén, oltár-rejteken,
 Hófehéren Jézus titkon ott pihen.
Körülötte éj van, egyedül virraszt:
Mint az égi harmat, hull a szent malaszt.

Fénye általjárja a hideg falat,
Szürke utca mentén titkosan halad.
Pillantása áthat minden zárakon:
Fennvirrasztva jár az alvó falvakon.

Látja dúsak házát, kunyhóban szegényt,
Szétsugároz vigaszt, enyhülést, reményt.
Tekintete balzsam, ha a szív sebes:
 A magános éjben szíveket keres.

Látja aki árva, aki elhagyott,
Börtönében látja a szegény rabot.
S ha a fáradt ember kínban elmerül:
 Azt susogja néki: 'Nem vagy egyedül!'

VIDEÓ

https://www.youtube.com/watch?v=VgzrALbe0pU

Forrás ~ Internet