MEGÁLLOK CSENDESEN A KERESZTFÁDNÁL

Megállok csendben keresztfádnál,

És lehajtom némán fejem.

Tehozzád jöttem, mintha várnál,

Én Megváltóm, egyetlenem.

 Te, aki értem is szenvedtél,

S a Golgotán megfeszíttettél,

Könyörülj rajtam!

Átkarolva szent keresztfádat

Bánat tölti el szívemet.

 Ó, mert tudom, ha lelkem fáradt,

 Nyugalmat csak nálad lelek.

 Te vagy az irgalom egyedül,

Ki a bűnbánón megkönyörül,

 Én Uram Jézus.

Tudom, meghallod esdeklésem,

Ha bűnöm el nem hallgatom.

Te könnyíted meg szenvedésem,

 Üdvöm mástól nem várhatom.

Védő karod felém kitárod,

És csüggedt életem megáldod

A keresztfáról.

Forrás ~ Internet