KÉRJ EGY IMÁT

'A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is: így kegyelemből kaptátok a megváltást; Jézus Krisztusban feltámasztott minket, és maga mellé ültetett a mennyben.'

Efezusiaknak írt levél 2. fejezet 4-6.

A keresztény hivatás kegyelmi tartalma.

¹Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, ²amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. ³Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. ⁴De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, ⁵hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is – így kegyelemből kaptátok a megváltást; ⁶feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, ⁷hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. ⁸Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. ⁹Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. ¹⁰Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk. ¹¹Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. ¹²Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. ¹³Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán. ¹⁴Ő, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, ¹⁵a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, ¹⁶és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. ¹⁷Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. ¹⁸Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához. ¹⁹Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. ²⁰Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. ²¹Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. ²²Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.

Ez az én galambom, az én tökéletesem. Egyetlenje anyjának, szülője választottja

Énekek Éneke 6. rész 6.

'A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy ők is eggyé teljesedjenek.'

János evangéliuma 17. fejezet 22-23.

Jézus főpapi imádsága

¹Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ²mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. ³Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: ⁵és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.” ⁶„Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. ⁷Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; ⁸mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. ⁹Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. ¹¹Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! ¹²Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. ¹⁸Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: ¹⁹én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” ²⁰„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” ²⁴„Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. ²⁶És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

János evangéliuma 17. fejezet 1-26.

Forrás ~ Internet

Áhítatos szívvel kérjük Krisztus Urunkat, aki megmutatta nekünk az örök életet, és mondjuk:

Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!

Örök Pásztor, tekints álomból ébredő nyájadra,

és juttass nekünk bőségesen igéd és kenyered táplálékából!

Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!

Ne tűrd, hogy farkas elragadjon, vagy béres cserben hagyjon bennünket,

hanem segíts, hogy hűségesen kövessük a te hangodat!

Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!

Aki mindenütt együttműködsz igéd hirdetőivel, és megerősíted szavukat,

add, hogy ma tetteinkkel és egész életünkkel feltámadásodat hirdessük!

Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!

Légy a mi örömünk, amit senki sem vehet el tőlünk,

hogy elutasítva magunktól a bűn szomorú világát, az örök élet után kívánkozzunk!

Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!

Dicsőítsük a lélek nagy örömével Krisztust, aki az Atya jobbján ül: