AZ ÖRÖK ÉLET REMÉNYE
'Tudjuk, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített.' Korintusiaknak írt II. levél 5. fejezet 1.
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg
tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk,
hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó,
azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak
meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki
megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy
gonoszat tett-e.
Korintusiaknak írt II. levél 5. fejezet1-10.
