AZ ÉN MIATYÁNKOM
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik, a 'rossz', - erre van Istene!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd:
URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdag' milliót költ, hogy 'éljen',
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd:
URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan bele fáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'ŐT',
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a 'nagyhatalmak' a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'rossz', támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN
UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik, a 'rossz', - erre van Istene!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd:
URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdag' milliót költ, hogy 'éljen',
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd:
URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan bele fáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'ŐT',
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a 'nagyhatalmak' a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó 'lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'rossz', támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN
UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!
Amen.
Tánczos Katalin imája
'Olykor az Isten is hajléktalan' avagy Az én Miatyánkom
'Önéletrajzom'
'1942. V. 5-én születtem Budán, törvénytelen gyermekként, mert apámat elvitték a fogságba, Szibériába. Most Balatonszárszó mellett, Kötcsén van a Tánczos József-féle sütöde. Életemben egy fillérrel nem támogatott. Egyedül, önállóan végeztem tanulmányaimat. Amikor 1961-ben leérettségiztem a Vendéglátó-ipari Technikumban, benne voltam a Hétfői Hírek lapban, mint az érettségizők büszkesége. Ezután a Royal Szállóban is levizsgáztam cukrászatból – kiváló eredménnyel. Sajnos ott kellett hagynom, pincérkednem kellett a megélhetés miatt. Később férjhez mentem, szakácskodtam, amellett hosszú évekig ápoltam rákos férjemet. Az óbudai lakásunkat el kellett adnom, hogy tudjam fizetni a gyógyíttatását (1991. novemberben). Albérletben folytattam, szakácskodtam, míg le nem betegedtem. Ő 1992-ben hunyt el. Évek óta az utcán élek. A Máltais dr. Eőry Ajándok segít, és a jó emberek. Versekkel 9 éves korom óta foglalkozom. Mostanában aktívabban. Megjelent versem Belgiumban, Liege-ben is, 1999-ben.' - Tánczos Katalin, lapterjesztő.
'1942. V. 5-én születtem Budán, törvénytelen gyermekként, mert apámat elvitték a fogságba, Szibériába. Most Balatonszárszó mellett, Kötcsén van a Tánczos József-féle sütöde. Életemben egy fillérrel nem támogatott. Egyedül, önállóan végeztem tanulmányaimat. Amikor 1961-ben leérettségiztem a Vendéglátó-ipari Technikumban, benne voltam a Hétfői Hírek lapban, mint az érettségizők büszkesége. Ezután a Royal Szállóban is levizsgáztam cukrászatból – kiváló eredménnyel. Sajnos ott kellett hagynom, pincérkednem kellett a megélhetés miatt. Később férjhez mentem, szakácskodtam, amellett hosszú évekig ápoltam rákos férjemet. Az óbudai lakásunkat el kellett adnom, hogy tudjam fizetni a gyógyíttatását (1991. novemberben). Albérletben folytattam, szakácskodtam, míg le nem betegedtem. Ő 1992-ben hunyt el. Évek óta az utcán élek. A Máltais dr. Eőry Ajándok segít, és a jó emberek. Versekkel 9 éves korom óta foglalkozom. Mostanában aktívabban. Megjelent versem Belgiumban, Liege-ben is, 1999-ben.' - Tánczos Katalin, lapterjesztő.
'Imádkozzatok
egymásért!
Nagy az ereje az igaz ember könyörgésének' Jakab 5;16
Nagy az ereje az igaz ember könyörgésének' Jakab 5;16
'Hordozzátok egymás terhét, így teljesítsétek Krisztus törvényét.'
Galatákhoz írt levél 6. fejezet 2.
'Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'
János evangéliuma 3. fejezet 16.
IMA A HAJLÉKTALANOKÉRT
Áldást kérek Uram!
A haza peremére szorultaknak
Kevés a szánalmad
Ők meleg csodára várnak
Ha jön a tél minusza
Kicsi lett Országunk Háza
A hajléktalan nem fér be oda
Könyörögve Kérlek!
Az idén ne adj hosszú, kemény telet
Az emberi szívekben olvaszd fel a jeget!
Forrás ~ Internet
Galatákhoz írt levél 6. fejezet 2.
'Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'
János evangéliuma 3. fejezet 16.
IMA A HAJLÉKTALANOKÉRT
Áldást kérek Uram!
A haza peremére szorultaknak
Kevés a szánalmad
Ők meleg csodára várnak
Ha jön a tél minusza
Kicsi lett Országunk Háza
A hajléktalan nem fér be oda
Könyörögve Kérlek!
Az idén ne adj hosszú, kemény telet
Az emberi szívekben olvaszd fel a jeget!
Forrás ~ Internet
